GNL írása:
K-vonal felfűt, indul….
Bár sosem tartoztam a menthetetlen álmodozók közé, azért emlékszem arra, hogy amikor 1989-90 körül megszületett (feltámadt?) a szabad magyar sajtó, én is lelkendeztem. Nem lesz már kézi vezérlés, nem azok irányítják majd a sajtót, akiknek bár fogalmuk sincs az egészről, de jó elvtársak, megszűnik a tájhivatal és a vele szorosan összefüggő K-vonal, amely igazából csak egy irányból működött, amikor „leszóltak” valamiért, olyamiért, ami után a szerkesztő és az újságíró „ott állt letolt gatyával”, ahogyan ezt néhai főnököm és kollégám, Patak Károly volt szíves dúsképzeletűleg megfogalmazni.
Most pedig azt látom-hallom, hogy K-vonalat ismét melegítik, és hamarosan teljes gőzzel zakatolnak rajta majd az ukázok, természetesen és kizárólag szigorú szakmai szempontok nyomán, és a halálmegvetően kreatív szerkesztő és újságíró ismét ott áll majd a fent említett állapotban a szőnyeg szélén. A jelenséget sokféle stílusban és hangnemben lehetne kommentálni. Én mégis egy nagyszerű ókori raetorhoz, Ciceróhoz fordulok: Quosque tandem abutere Catilina patientia nostra? Azaz meddig élsz még vissza a türelmünkkel, Catilina? Sőt, ugyancsak a Catilina elleni dörgedelemből idézhetném az O tempora, o mores felkiáltást is, azaz „ ó idők, ó erkölcsök” – ha lennének még erkölcsök és nem rágta volna már régen szét őket az idő vasfoga. És továbbmegyek: az hagyján, hogy mi médiamunkások, még mindig azt lessük, hogy meddig feszítik a húrt napjaink médiamogul catilinái, de közben saját magunk is egyre szélesítjük türelmi zónánkat és még mindig nem szánjuk rá magunkat, hogy egyszer, úgy isten igazából, nem külön-külön, nem kisebb gyülekezetekben, hanem egyszerre vágjuk nekik oda, hogy „anyátok…”. Ahogyan például az olaszok, vagy a franciák szokták, szélsőbaltól katolikusig, nyomtatott sajtótól on-line-ig.
Nálunk pedig – semmi. Maradnak a szekértáborok, ha egyáltalán azok léteznek még. Lehet, hogy mi médiamunkások, jobban szeretjük az atyáskodást, a helyettünk való gondolkodást? Egy másik idézetet pedig, amelyet Jorge Santayanának tulajdonítanak, de alighanem mások is kimondták, a K-vonal hevítőinek ajánlok: „Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt.”. És ehhez hozzátenném saját kedvenc idézetemet: „Történelem az élet tanítómestere, de sajnos túlságosan sok az iskolakerülő”.
12-10-2010
www.klubhalo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése