Akkor én most nagyon bocsánatot kérek. Először azért, mert ide születtem. Másodszor azért, mert eddig hallgattam. Harmadszor azért, mert maradtam. Ebben az országban. Ahol Krisztus után a XXI. században megtörténhet, hogy egy veszélyes anyagokkal foglalkozó meg...acég, nevezetesen a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (MAL) Zrt. vezetősége nem érzi magát hibásnak, felelősnek abban, hogy az általa teljesen szabálytalanul tárolt vörösiszap gyilkos módon rázúdult az ajkai térségre. Kioltva ezzel két gyermekember életét, eleddig további két felnőttét és súlyosan megsebesítve ki tudja hány embertestet, akiknek további léte enyhén szólva is bizonytalan.
A felröppenő horrorhírre, miszerint gátszakadás történt, aminek következtében a kizúduló maró lúg emberek százainak tette tönkre életét, az illetékesek mintegy vállrándítva úgy reagáltak, hogy "a vörösiszap nem veszélyes anyag, nem okoz maradantó károsodást és a keletkezett kár is lényegesen kisebb, mint amekkorát emlegetnek."
Ha a cégvezetők valóban így gondolják, akkor még püffetegebb a probléma, mint amit a tények képernyőre, fényképekre diktálnak. Civilizált társadalomban ugyanis az lenne a minimum, hogy sűrű "mea culpázás" közepette, szemlesütve, arcpirulva és kussolva lemondanak pozíciójukról a minősíteném, de nem bírja az elektronika című illetékesek.
Mondom, civilizált társadalomban. Olybá tűnik azonban, hogy "Isten, áldd meg" országunkban a civilizációnak nyomára igen nehéz rábukkanni.
Itt lehet következmények nélkül pusztítani környezetet, levegőt, épületeket és ami ennél is szívszorítóbb, kisember életeket.
Azon már meg sem lepődik a magyar ember elfuserált lánya az első eszmélés után, hogy az alumínium termelő cégnek mindösszesen tízmillió magyar forint erejéig volt biztosítása és a részvénytársaság törzstőkéje is össze-vissza három milliót nyomott.
Október első hetében a vörösiszappal együtt újfent a felszínre tört egy régóta passzírozott megamocsok.
(original: www.kurirunk.blogspot.com
2010.okt.06.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése